Végrehajtási záradékkal ellátható okiratok végrehajtási jogának elévülése
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 57. §-a alapján a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el; az elévülést általában kérelemre kell figyelembe venni. A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
A végrehajtási jog elévülésének kezdete az az időpont, amikor a végrehajtás elrendelésének valamennyi feltétele bekövetkezett. A BH2014.151. számú eseti döntés szerint a végrehajtási záradékkal ellátható okiratok alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nem csak esedékessé, egyszersmind végrehajthatóvá is válnak. Az ilyen követelések esetén a végrehajtási jog elévülése - az egyéb feltételek fennállása esetén - a követelésre megállapított teljesítési határidő letelte utáni napon kezdődik. Ettől az időponttól kezdve a követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthető, ezért az elévülés megszakítására a rPtk. 327. § (3) bekezdése irányadó. Ha mód van végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti. Fenti álláspontot számos más bírósági határozat is megerősítette.
A végrehajtási jog elévülésének jogkövetkezménye, hogy a végrehajtási jog elévülését követően előterjesztett kérelemre a végrehajtást nem lehet elrendelni, ha pedig az elévülés a végrehajtás foganatosítása alatt következett be, a végrehajtást nem lehet folytatni. A végrehajtási jog elévülése alatt azt értjük, hogy a végrehajtási jog egy bizonyos idő elteltével elenyészik, megszűnik.
A Kúria Pfv.20.910/2020/8. számú határozatának indokolása rámutat, hogy az elévülés jogintézményének jogpolitikai indoka az, hogy nem kívánatos a kötelezettet hosszú időn át bizonytalanságban hagyni a követelés érvényesítését illetően, mert az idő múlásával a követelés fennállásának vagy fenn nem állásának a bizonyítása is rendszerint lényegesen nehezebbé válik. A joggyakorlás hosszú ideig tartó elmulasztása alappal enged következtetni arra is, hogy a jogosultnak az igényhez fűződő érdeke csökkent, vagy éppenséggel megszűnt. Ez a jogpolitikai szándék motiválta azt is, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény az elévülés megszakítására vezető jogi tények közül elhagyta a "követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást". A módosulás indoka szerint ez a megszakítási ok ellentétes az elévülés intézményének lényegével: nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő (és az azzal járó bizonytalanság) meghosszabbítására ösztönöz. A jogbiztonságot szolgálja, ha önmagában egy ilyen aktus nem eredményezi az elévülés megszakítását.
Fentiekre tekintettel tehát
amennyiben tartozása végrehajtási záradékkal ellátható
okiraton (pl. közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés,
tartozáselismerő nyilatkozat) alapul, úgy az okiratban
meghatározott határidő elteltével az okirat végrehajthatóvá
válik, így megkezdődik a végrehajtási jog elévülési ideje. Az elévülés megszakításához nem elegendő egy fizetési felszólítás (a régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyek esetén), az elévülést kizárólag végrehajtási cselekmény szakíthatja meg.
A Vht. 41. § alapján ha az adós arra hivatkozik, hogy a követelés, illetve a végrehajtási jog elévült, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzon a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. § (5) bekezdésében említett összegeket fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. Ha a végrehajtást kérő az adós állítását nem ismerte el, az adós a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt pert indíthat.
A cikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A Kozák Ügyvédi Iroda a jelen cikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.