Kúria Jpe.II.60.060/2023/7. számú jogegységi hatályú határozata elévüléssel kapcsolatosan
A Kúria a Magyar Közlöny 2024. évi 76. számában közzétett határozatában a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg.
A Kúria Pfv.22.146/2017/8. számú ítéletének ezzel ellentétes jogértelmezése és a hasonló tartalmú határozatai a továbbiakban kötelező erejűként nem hivatkozhatók.
Az irányadó tényállás szerint alperesek mint adósok deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek a felperes jogelődjével mint hitelezővel. A hitelező a kölcsönszerződést felmondta, amely felmondás 2012. március 1-jén hatályosult, így a követelés ezen a napon esedékessé vált. Ez a nap egyben az elévülés kezdő napja is. Ezt követően a hitelező a szerződésből eredően fennmaradt – számítása szerint a felmondás napján 6.017.066 forint összegű – követelését a felperesre engedményezte. Az alperesek fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a felperes 2017. október 20-án a teljes követeléséből 170.000 forint tőke és járulékai erejéig fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett. A kibocsátott fizetési meghagyás mindkét alperessel szemben jogerőre emelkedett.
Az alperesek a fennmaradó fizetési kötelezettségüknek a továbbiakban sem tettek eleget, ezért a felperes 2021. december 20-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte, amely eljárás az alperesek ellentmondása folytán perré alakult. A perben a felperes az alpereseket 5.558.914 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alperesek többirányú – többek között elévülésre alapított – védekezésére tekintettel a felperes keresetét elutasította, tekintve, hogy a 2012. március 1-jei esedékesség és az igényérvényesítés között eltelt idő alatt az elévülés bekövetkezett. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes a Kúria támadott határozata ellen jogegységi panaszt terjesztett elő, amelyben azt állította, hogy a támadott határozat jogkérdésben eltért a Pfv.22.146/2017/8., Pfv.21.510/2021/8. és Gfv.30.309/2020/11. számú közzétett és ezáltal precedensképes határozatától úgy, hogy az eltérés nem volt indokolt, illetve ha indokolt lett volna, úgy ezt a Kúria csak jogegységi eljárás lefolytatása után tehette volna meg. Mindezért a támadott határozat hatályon kívül helyezését és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A Kúria jogegységi határozatában kiemelte, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése mint az elévülést megszakító ok, az alanyi jogok egyik védelmi eszközének, a bírói jogvédelemnek az igénybevételére, és egyben az alanyi jognak arra a létszakaszára utal, amikor az mint igény jogi kényszer igénybevételével is érvényesíthető. A megsértett alanyi jogra tekintettel a jogosultat mint az ügy urát megilleti az a hatalmasság, hogy szabadon döntsön az igénye érvényesítéséről.
A Jogegységi Panasz Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az elévülés megszakadása kizárólag a bírósági úton érvényesített követelésre nézve következhet be az igényérvényesítés időpontjában.
A cikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. A Kozák Ügyvédi Iroda a jelen cikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.